A vietnami egészségügy

Két nap lázasBalázs ápolgatás alatt valahogy végre sikerült szereznem Hanoi térképet, úgyhogy amikor Balázs jobban lett, boldogan tűztem ki célul a két legközelebbi pagoda és egy pici környékbeli tó felderítést. Szomorú, de mire Balázs is átnézte a térképet, hogy akkor merre is, már éreztem, hogy ma már semmiféle séta nem oké, kb. 10 perc múlva pedig olyan lázas lettem, hogy mozogni sem bírtam. Az otthoni nyif-nyafok nem ilyenek, nem is nagyon szoktak lenni, de itt Balázs hiába próbált életet simogatni belém, másnap inkább lement Mr. Khoi-ékhoz, hogy akkor hogy is van ez a klinik dolog. Ugyan kártyákat nem kapunk (ilyen rövid időre nem jár), se diákot, se EÜ-t, max. library-t ha nagyon akarunk, viszont a klinik itt van az egyetemnegyeden belül és a bákh sí fia egy olyan srác, aki élt Magyarországon (hozd le feleség anyuka csinál valami) és gyorsan meg is hívott a magyar-vietnami focicsapatba. Meg aztán van itt egy nő (Kó Biny), aki angoltanár volt, ő a tolmács. A vizsgálat toroknézés, vérnyomás, lázmérés, a konklúzió pedig: bronchitis. Annyira kész voltam, hogy inkább ledőltem a vizsgálóágyon, míg Balázs lelkesen jegyzetelt egy füzetkébe: a kis fehérből napi négy, a türkiszkékből szintén, a zöld-fehér az az antibiotikum, a lila az valami multivitamin, a kis pezsgőtablettát huzira kell meginni, a nagy port elég lassan, de egy liter vízben feloldva (Do you understand?). Egy év alatt nem láttam ennyi gyógyszert, persze szedem mindet, nem kell kétszer mondani, meg hogy próbáljam meginni a nagy cuccot, ami infúzió, mert a kórházak full, meg amúgy is csak arra jó, hogy összeszedjek 4 másik ilyet. Eddig nem mondták, de nem viccből hordják a maszkot az utcákon, ugyanis egy halom vírus van most errefele. Úgyhogy most fekszem. Balázs felváltva olvassa a Buddha beszédeit (a Buddha nem jön el, a Buddha nem hagy el,...letekinteni a mélybe, semmit sem keresni, nincsenek kérdések) és a Berlini töredékek-et (a Berlini Töredékből nem írunk ki idézetet, különben még „az ördög megpróbálná elhitetni a néppel, hogy a filozófia emberi találmány”). Laura meg bejön néha a szobába, nevetgél és megkérdezi, hogy na akkor hova megyünk városnézni? Én meg csak alszom, nagypapámmal álmodom (milyen kisimultak a vonásai) és valami Kispál szöveg is (csak múlna már el, nem is én vagyok ez már).

(azóta már jobb a helyzet, lejöttem netkávézni és avokádós-almás turmix kíséretében töltögetem a képeket..)