-kutat-ás-

vagyis normállós bejegyzés a szervkezeimről és arról, hogy mi nincs
more news for TITI
a szerkezetembe valami hanoihelyi flauóra (=he/she/it)
láz és jó és láz és jó
egy nagy 9168 az élet
szóval, nincs visszafutás
„ma” nem tudtam kimenni az utcára.
a kinti levegőnél csak a testem volt itt forróbb.
meg ideigül Ông newcomer Blacker vízmelegítő,
amikor Miri főzött egy levest,
hogy legalább elméleti esélyem legyen túlélni,
vagyis túllihegni.
még csak alignapja vagyunk itt,
de máris határozottan nem értem az egészet.
úgy mondom, korlátozottan élek
vele
... A városnak a kollégiumból nézve nincsenek állapotai,
mivel 11kor bezárják a kaput, ezért az éjjelről,
ha netán az más is, nincsenek tapasztalataink.
Ezért eddig számunkra két tér van:
1. robajdörgő „hovafejlőttök” túlbetonépesedett ratyitenger,
amire az itteniek nagy része valami elképzelhetetlen nemidegességgel tolja ki a kisszékét és ül le,
2. izgalmasan (=alienesen) kompakt, csendes egyetemi campus velejéig érdekes lakókörzettel:
egymásba nyíló, egy ember szélességű zsákutcák, az egyik szélén koszos kis hölgy sütögeti a pecsenyéjét a földön rakott tűzön, vele szemben egy businessman éppítteti újjá a nappaliját, mellettük 10 m2-es kis albérletek, a padlón egyetemistaszerű vietek beszélgetnek az élet milyen dolgairól.
arra még nem sikerült rájönni, hogy itt érdekel-e valakit Plótinosz, Zorn, Tzara-féle mémek.
...A városnak nincsenek motorikus differenciái.
Értsétek szó szerint Miri végtelenjét!
Ha most bemondanák a tévében, hogy holnap 10-szer annyi vagy 10-ed annyi motor lesz, mint ma volt, az semmit nem változtatna a holnapi programon.
Szerintem észre sem vennénk.
...A városnak nincsen közvetlen Napja.
Ennyiben már most hadd térjünk el a Krasznahorkai-narratívától, annak kínos reményében, hogy minél több ponton sikerülni fog!
Biztos süt, mert sok minden más lenne, ha nem sütne, de nem süt soha a szemedbe, mert közétek áll valami: Mr. Szmog, Miss Development jóbarátja.