Mese-mese meskete

Azt még el akartam mesélni, hogy Balázs fiatalodott 5 évet. Egy hajnyírás közben esett a dolog, csak úgy csattogtak az ollók, a vietnami fodrász-sereg meg egyre csak nevetett, milyen szép hajszín, pedig az övé se volt fekete már, ettől kicsit buzis lett ugyan, de Ollókezű Edward is megirigyelné a technikáját. Aztán jött a szakállnyisza, menetközben pengecsere, az asszisztens meg bőszen fotózott, nade én is!

A másik már azután volt, hogy béreltünk motrot, vagy motort? motobáj(k)!!! – mondják a helyiek, vagyis már nem, mert nem lábon járunk, hanem két keréken, ahogy itt ez normális. A Honda a központból került, amolyan bérlőhely kedves emberekkel, oda pedig Jerzy motorján jutottam el, aki négyszer olyan gyorsan megy, mint az átlag emberfia, meg is kapaszkodtam, majd beérünk, tea, sör, szokásos, a piacon egy kiskutya rács mögött, meg egy halom nyuszi, próbálom a kicsi orrát simogatni, de Jerzy rámszól: if you don’t eat, don’t touch és kajánul nevet – bele a kicsi vegás lelkivilágomba, Balázs meg a minap reggel Biblia-idézettel köszöntött, miszerint hús helyett jobb a zöldség, miért jön elő ez mindenfelől, gyanús ez, tán van benne valami, vagy pont annyi, mint a húsevésbe, nade vissza központba! két lengyel, egy Miri, meg három motor Jerzy, you know, this is my second time driving motorbike, and first in the centre. I’m not sure I can go home with this...vagyis nyif-nyaf, csak angolul. Dehát már nincs választásod. Vitézeeek, lóóóra!!! – és egy óra múlva a Guesthouse udvarán remegő kézzel és lábbal, életben és boldogan.

Aztán másod-harmad nap a belvárosban szuszakolódtunk lépésről-lépésre, vagyis lelkesen gurulgatva, nyomakodva, hát látom, hogy nyuszivásár van az Irodalom Temploma mellett. Hopsza, lóról le, parking, nyuszisimi. A kezem alatt összedugták a fejüket, olyan volt mint három test, egy fej és sok-sok szem. Már vagy egy fél órája, még mindig ottan, nyuszik egyre jobban összenőve, egyszer csak jön egy lányzó és hevesen elkezd válogatni. Miri, szerinted ezek evési nyulak? –pedig nem kérdés, Vietnam. és akkor jön a legviccesebb, amit itt eddig, van ám videjó is, ti is láthassátok, a nyulambulamot nejlonzacsiba zárta és masnit kötött rája. Ez történik a boltban a csipszivel, kekszivel, ásványvizesüveggel, nade a nyuszi? Bizony a nyuszi is.

Este meg a hely, ahol gitárok vannak a falon és az játszhat rajta, aki leakasztja, volt minden jó, viet-kedvre, magyar népdal, meg Balázs blues. A lengyeleknek elszavaltam az összes lengyel filmet, amit ismerek, érdemes volt filmszakra járni, csudijó, annak a titanicos filmnek viszont nem jutott eszembe a címe, amire Iniék véletlenül kétszer annyi jegyet vettek, de még így is kiderült, hogy melyik, mondta is Cezare a lengyel címét, de ez nem sokat segített. De aztán csere-bere, mondjanak ők is magyar filmet! De nem ment...egy sem. Aztán egy mégis (Kontroll), de akkor én már aludtam, tán igaz se.

Tradicionális kínai orvoslás. Vannak mindenfélék otthon is, de amit itt tapasztaltam, az új. Egy olyan emberhez mentünk, aki kórházban dolgozik, de este a háza alsó részében rendel. A páciensek ott ülnek sorban, aki következik, az átül az íróasztalhoz, mindenki hallja, mi van a másikkal, aki éppen soron, aztán mi, a doki nem tud angolul, a nagyobbik fia fordít, a kisebbik közben próbálja lehalászni a szemüvegem, egy töpörödött kutya pedig a nadrágom. Ó, azt elfelejtettem, hogy van egy mogorva ember is, aki dohányzik a rendelőben, na ő az, aki szedi a pénzt. Meg néha feltűnnek nénik, de ők a háttérben dolgoznak, gondolom a gyógyteákat ők főzik le. A diagnózis annyi, hogy megvizsgálja a pulzusom, jó hosszan, tiszta arca van, sorolja mi a bajom, nézek, bólogatok. Elővesz egy papírt és felírja rá a tea összetevőit, holnap jöjjünk vissza, evés után, hűtő, melegen, ügyesen. Hát most iszom.

Elálmosodtam, úgyhogy azt már nem mesélem el, hogy voltunk ruhát varratni, meg ez úgyis titok, majd meglátjátok a megfelelő pillanatban. Igazából nincs is kész, a tanárnénit kértük, segítsen és ő segített is, tuti hely, tuti ár. Bár elég nagy volt a nyomás, az én választásom szerinte öreges és vidékies, de amikor leakasztott egy „divatosat” (=lagzinéni), akkor inkább úgy döntöttem, hogy jó lesz az öreges. Mit akartok? 25 év, az negyed száz. A varrodával szemben pedig van egy pékség igazi kenyérrel, a hűtőben meg vaj és friss tej(!), hoppá, gyorsan beültünk és csak ettünk-ittünk bőszen, fene se gondolta volna, hogy így lázba tud hozni a kenyér-vaj-tej alapkaja.

Anyukám meg szólt, hogy gyújtsak gyertyát, mert kezdődik a karácsonyvárás. Fura lesz, majd énekelek nektek és felteszem. Najó, nem:)