Éspedig ez aznap volt, amikor beléptünk a pagodába. Közel vallásos élményt nem tudom hogy lehet elmesélni. A vietnami buddhista nénik hosszan mantráztak, majd leborultak, végül hazamentek, mi meg ott maradtunk a pagoda csendjében a nevetgélő, meg a mosolygó szerzeteslánnyal...
A fiúk közben elmentek sörözni és kiderült, hogy a 11 órás kapuzárás nem igaz. A koliban pedig ittmaradt egy igazi multi-kulti lánycsapat, letört csappal, Hoam Kiem-nyi kiömlő vízzel, no meg a portás, aki vagy negyed órát kereste az viet-angol szótárban, hogy „majd holnap”. Én angolul kérdeztem a „belorussz” lányzótól, amire - miután nem sikeredett ugyanezen nyelven válaszolnia, elmondta Laurának franciául, akitől – magyar fordításban kaptam feleletet. Aztán Balázs berobogott Robertóval, a marketingtanárral, akit elárul a neve, legalábbis származásilag. Persze magyarul a legjobb. Nem tudom, hogy lehet egy másik nyelven élni, hiába megyeget szépen, hiába kerekedik széppé.
ez tényleg szuper nap lehett
VálaszTörlésnagyon szimpi a szerzeteslány