2009. október 18., vasárnap

Események

Három kulturális eseményt harangoztam be, ami a mi részvételünkkel történt meg itt, Hanoiban, és most úgy érzem ezekről tényleg írni kell, mégse megy, pedig hangsúlyos események: az első nekem oly szívközeli, a boldog hétköznapok alapja, de az nem vietnami, és hogy most mégis az van, hát nem tudom, pedig mindent kipróbálok, megnézek, még a sós limonádét is(!), de azt mondjuk többet nem fogom:), a minap pedig a Csendes amerikai című filmmel szórakoztattam magam, és már jókat nevetgéltem a viet dolgokon, hogy mi mihez képest milyen, hogy mi az a csodás távolkelet, amiből mégcsodásabbat lehet varázsolni a vásznon, s hogy tulajdonképpen én is ezt csinálom a fotókkal, mindent szépre fotózok, sokkal szebbre, még a nyomort is, s hogy hiányzik a blogból a határtalan boldogság? gondolkoztam ezen, nincs baj a boldogsággal, a dolog lényege valahol itt van, hogy legalább szavakkal akarom mondani, hogy milyen itt az élet, hogy milyen nekik az élet, s mi ennek a sűrűjében vagyunk, vagyis a nyomorban. Nem kérdés, hogy az egyik legnagyobb dolog az életemben, hogy itt lehetek, de attól ez mégiscsak ilyen és nem olyan. A hétvégén voltunk vendégségben egy nagyon kedves családnál, mondanám, hogy magyarok, de ez nem teljesen igaz. Ők a villanegyedben laknak, ahol vannak sétáló utcák is! és ahol van egy kis falatnyi csend, és az egész egy kicsit olyan, mintha átmentünk volna Budára sétálni egyet. Aztán haza az őrült városon keresztül. Utazni meg kicsit nehézkes, meg amúgy is, már itt lenni, maga ez: elutazva lenni, plusz minden nap suli, mi tényleg itt _élünk_. Szóval tervezem én a Bakony-túránk, de otthon könnyebben megy:) 


De most nagyon elkanyarodtam a kulturális dolgoktól, úgyhogy vissza: az első egy mexikói filmhét, nagyon ügyes filmválogatással. A második az a bizonyos Long Bien Fesztivál, amiről már vannak képek, most pedig egy írás is, nem tőlem, itt:


A harmadik pedig annyira nagy dolog, hogy tulajdonképpen most először volt ilyen (és ilyesmi is) Vietnamban, de erről Balázs fog írni, az ő területe, én csak a címét árulom el: Hanoi New Music Meeting.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése