A tanulás Hanoiban egészen jól megy. Napi három órányi nyelvtanulás az alap. Több tanár van, az egyiket nagyon szeretjük, minden alkalommal végigénekelteti velünk a vietnami abc-t. Végre megértettem – amit otthon nem sikerült – hogy hogy van ez a hangsúlynyelv dolog: amit alapnak gondoltam (a tonális jel nélküli), azt úgy kezeltem, hogy az olyan, mint a magyar beszéd, de nem. Hosszan kitartott, magasabb hangról van szó. Az alsó ponttal jelölt, na az, az egy kicsit hasonlít a magyar alapbeszédhez. És a többi is egyből egyértelmű lett Co Hanh határozott beszédéből, egyáltalán nem misztikus és fülelnivaló, ahogy ő mondja, mindegyik gyönyörű dallam. A másik tanárnő sajnos nemcsak hogy nem tud angolul (még annyira sem), de buta és korlátolt is, a lelkes magyar diákok (merthogy mi már roptuk magyar egyetemek lépcsőit és hát most már tudom, hogy ez nagy dolog, komoly dolog, magas szintű dolog), szóval a magyar diákok ideggörccsel jönnek ki az órájáról, szerencsére ezek mindig csak pénteken vannak, könnyű lesz hosszú hétvégét varázsolni. Végül van egy bácsi (Laura csak így mondja: a cuki bácsi), aki szintén jó és beszél egy csomó más nyelven is, remélem lesz még máskor is.
Egyébként 1-kor kezdődnek az órák, a délelőttöket általában itt töltjük a szobában, olvasással (és ha éppen nem tűz a nap az erkélyre, jógázással), vagy mosással:] Most éppen (stílusosan) viet filmekről olvasok angolul:) Délután röpi helyi arcokkal, vásárlás, sörözés, netcafé, háziírás, filmnézés és megint olvasás. Igazán megmozdulni hétvégén lehet. Hát így telik egy nap:)
Kulturális élet nincs. Legalábbis ahogy otthon használjuk ezt a kifejezést. Persze, aki keres az talál. Ezen héten lesz három(!) esemény Hanoiban, ebből kettő kuriózum és most először, kábé ittlétünk tiszteletére:P, de ezekről majd megelőzés helyett utólagosan írok. sziasztok!:)
haló! épp erre voltam kíváncsi! :)
VálaszTörlésüdv, Pir