Őszbe-télbe hajlik

ma az történt, hogy hideg lett. mindenféle előjel és előzetes bejelentés nélkül. ráadásul már nem is hittem, hogy ilyen lehet itt. november 15-én a szokásos ujjatlan póló, november 16-án pedig kénytelen ki-ki előrángatni a kinek-kinek milyen a, de meleg ruháját. ez megér két sort, legyek én az arany közép (bár gyanítom már nem felelek meg a magyar átlagnak, mert kissé átalakul a viszonyrendszerem, de legyen, vagyis legyek). rajtam pulcsi és sál. a sál csak azért mert Balázstól kaptam és hűdeszép, Elena meg is kérdezte bizakodva, hogy ugye itt vettem, mert akkor hátha ő is. az orosz lány félhosszú nadrágban és szandiban jött órára, na ezen azért én is néztem egyet. a mongolok pólóban, semmi extra, ki mer tippelni hány fok van náluk a leghidegebb mongol napjukon az évben? a vietnamiak meg, ez a legfontosabb, ugye? nagykabát, sapka, sál, kesztyű. Sajnos nem tudom hány fok van, majd megnézem a neten, ha erre jár, vagy én arra. de tényleg hideg lett, kiosztották a paplanokat, Balázs itt szunnyad mellettem, alig látszik ki belőle. úgy tűnik a jeges kávék, jeges gyümölcslevek és jeges sörök ideje is lejárt. mi meg pont félidőnél járunk. még egyszer ennyit fogunk itt aludni, mint eddig. egyre-nagyra otthonos. és egyre többen jönnek a szobánkba, csak úgy, de aztán itt-itt ragadnak, hogy hát itt sokkal jobb, majd tovább állnak, mert nem buli szoba. Laura is sokszor átjön olvasni. a sünök mellé pedig került egy alvócica. mondanám, hogy jófej, de fene se tudja, még nem derült ki, folyton alszik.

az is ma történt, hogy először motoroztam, vagyis először nem motorozódtam, hanem én motoroztam. az egyik lengyel lett a tanár, először Balázst próbálta, de az valahogy nem volt jó, én nem voltam ott, nem tudom mi történt, aztán másnap, vagyis ma, megkértem én is, hogy akkor vegyük már át, hogy mi is ez, elméleti és gyakorlati oktatás is szükséges. arra hamar rájöttem, hogy pl. nem tudom, hogy van a váltó angolul, de azt felfogtam, hogy mikor mire érdemes váltani és hogy melyik a fék, melyik a gáz, és hogy a fél lábam legyen lenn a földön, amikor indulok. aztán kiskör az udvaron, kiskör Balázsostul az udvaron (milyen más így, főleg, ha hátul kapaszkodik, ha engem ölel át, az sokkal jobb, akkor csak egy test van), aztán nagykör a sportpálya körül. végülis forgalomba még nem mentem, de teljesen biztonságos érzés vezetni. Baviba motorral kéne menni, kb. hatvan km, az vajon mennyi idő alatt? és egy tank benzin meddig elég?

közben felvettek a filmtekercshez írni, vagyis beválogattak a temérdek jelentkező közül abba a kilencbe, akikkel elkezdenek betanítós mentor rendszerben dolgozni, három hónap próbaidőtartam a kitűzött menet, mostantól. gyorsan írtam egy emailt, hogy a mostantólt lehetne-e februártólra változtatni? remélem igen. közben két újabb cikk a prae-n, a rovatvezető megdicsért értük, hogy na ez az, ilyet még. én meg sok mások kritikáját olvasok és egyre inkább érzem, hogy mi ez. bollywood filmklub is lesz, az tutira februártól, a filmeket meg elkezdem kitalálni, tök lelkesít a téma. és hogyha már filmes hírek egyre, Laura elmondta, hogy a lengyelek elmondták, hogy találtak nagyon jó DVD-ket. már másnap arra tévedtem, haha, és kis nézelődés, kutakodás után egyszercsak ott lapult a táskámban egy Kuroszawa összes, amit egy Lars Von Trier összes, egy Oliver Stone összes - és egy nem mondhatom meg milyen összes, mert ajándék – követett. Az Ingmar, Godard, Hitchcock, Tarkovszkij és Kieslowski kollekciót – egyelőre – a polcon hagytam.

és ma történt még az is, ami nem elhanyagolandó/elhallgatandó, hogy Vietnamban betiltották a facebookot. egyszerűen nem jön be és kész. viszlát facebook! ja, hogy miért? túl sok nem kívánt tartalom jelent meg rajta. a vietnami fiatalok a facebookon élték a fél életüket, szóval most nagy szomorúság van. meg azoknak is, akik oda töltötték fel a fényképeiket az otthonmaradtak számára és találtak kontaktokat egymásfele idegenben. tehát még egyszer: viszlát! viszlát facebook!