ez nem tartozik a témához, csak tökjó:)
http://renedesor.wordpress.com/
(elég hosszú oldal, érdemes rákeresni a Diána Keller szókapcsolatra;)
és akkor magyarul is:
http://artportal.hu/aktualis/hirek/somosi_rita_essl_art_award_cee_09
2009. december 16., szerda
2009. december 6., vasárnap
2009. december 5., szombat
Mese-mese meskete
Azt még el akartam mesélni, hogy Balázs fiatalodott 5 évet. Egy hajnyírás közben esett a dolog, csak úgy csattogtak az ollók, a vietnami fodrász-sereg meg egyre csak nevetett, milyen szép hajszín, pedig az övé se volt fekete már, ettől kicsit buzis lett ugyan, de Ollókezű Edward is megirigyelné a technikáját. Aztán jött a szakállnyisza, menetközben pengecsere, az asszisztens meg bőszen fotózott, nade én is!
A másik már azután volt, hogy béreltünk motrot, vagy motort? motobáj(k)!!! – mondják a helyiek, vagyis már nem, mert nem lábon járunk, hanem két keréken, ahogy itt ez normális. A Honda a központból került, amolyan bérlőhely kedves emberekkel, oda pedig Jerzy motorján jutottam el, aki négyszer olyan gyorsan megy, mint az átlag emberfia, meg is kapaszkodtam, majd beérünk, tea, sör, szokásos, a piacon egy kiskutya rács mögött, meg egy halom nyuszi, próbálom a kicsi orrát simogatni, de Jerzy rámszól: if you don’t eat, don’t touch és kajánul nevet – bele a kicsi vegás lelkivilágomba, Balázs meg a minap reggel Biblia-idézettel köszöntött, miszerint hús helyett jobb a zöldség, miért jön elő ez mindenfelől, gyanús ez, tán van benne valami, vagy pont annyi, mint a húsevésbe, nade vissza központba! két lengyel, egy Miri, meg három motor Jerzy, you know, this is my second time driving motorbike, and first in the centre. I’m not sure I can go home with this...vagyis nyif-nyaf, csak angolul. Dehát már nincs választásod. Vitézeeek, lóóóra!!! – és egy óra múlva a Guesthouse udvarán remegő kézzel és lábbal, életben és boldogan.
Aztán másod-harmad nap a belvárosban szuszakolódtunk lépésről-lépésre, vagyis lelkesen gurulgatva, nyomakodva, hát látom, hogy nyuszivásár van az Irodalom Temploma mellett. Hopsza, lóról le, parking, nyuszisimi. A kezem alatt összedugták a fejüket, olyan volt mint három test, egy fej és sok-sok szem. Már vagy egy fél órája, még mindig ottan, nyuszik egyre jobban összenőve, egyszer csak jön egy lányzó és hevesen elkezd válogatni. Miri, szerinted ezek evési nyulak? –pedig nem kérdés, Vietnam. és akkor jön a legviccesebb, amit itt eddig, van ám videjó is, ti is láthassátok, a nyulambulamot nejlonzacsiba zárta és masnit kötött rája. Ez történik a boltban a csipszivel, kekszivel, ásványvizesüveggel, nade a nyuszi? Bizony a nyuszi is.
Este meg a hely, ahol gitárok vannak a falon és az játszhat rajta, aki leakasztja, volt minden jó, viet-kedvre, magyar népdal, meg Balázs blues. A lengyeleknek elszavaltam az összes lengyel filmet, amit ismerek, érdemes volt filmszakra járni, csudijó, annak a titanicos filmnek viszont nem jutott eszembe a címe, amire Iniék véletlenül kétszer annyi jegyet vettek, de még így is kiderült, hogy melyik, mondta is Cezare a lengyel címét, de ez nem sokat segített. De aztán csere-bere, mondjanak ők is magyar filmet! De nem ment...egy sem. Aztán egy mégis (Kontroll), de akkor én már aludtam, tán igaz se.
Tradicionális kínai orvoslás. Vannak mindenfélék otthon is, de amit itt tapasztaltam, az új. Egy olyan emberhez mentünk, aki kórházban dolgozik, de este a háza alsó részében rendel. A páciensek ott ülnek sorban, aki következik, az átül az íróasztalhoz, mindenki hallja, mi van a másikkal, aki éppen soron, aztán mi, a doki nem tud angolul, a nagyobbik fia fordít, a kisebbik közben próbálja lehalászni a szemüvegem, egy töpörödött kutya pedig a nadrágom. Ó, azt elfelejtettem, hogy van egy mogorva ember is, aki dohányzik a rendelőben, na ő az, aki szedi a pénzt. Meg néha feltűnnek nénik, de ők a háttérben dolgoznak, gondolom a gyógyteákat ők főzik le. A diagnózis annyi, hogy megvizsgálja a pulzusom, jó hosszan, tiszta arca van, sorolja mi a bajom, nézek, bólogatok. Elővesz egy papírt és felírja rá a tea összetevőit, holnap jöjjünk vissza, evés után, hűtő, melegen, ügyesen. Hát most iszom.
Elálmosodtam, úgyhogy azt már nem mesélem el, hogy voltunk ruhát varratni, meg ez úgyis titok, majd meglátjátok a megfelelő pillanatban. Igazából nincs is kész, a tanárnénit kértük, segítsen és ő segített is, tuti hely, tuti ár. Bár elég nagy volt a nyomás, az én választásom szerinte öreges és vidékies, de amikor leakasztott egy „divatosat” (=lagzinéni), akkor inkább úgy döntöttem, hogy jó lesz az öreges. Mit akartok? 25 év, az negyed száz. A varrodával szemben pedig van egy pékség igazi kenyérrel, a hűtőben meg vaj és friss tej(!), hoppá, gyorsan beültünk és csak ettünk-ittünk bőszen, fene se gondolta volna, hogy így lázba tud hozni a kenyér-vaj-tej alapkaja.
Anyukám meg szólt, hogy gyújtsak gyertyát, mert kezdődik a karácsonyvárás. Fura lesz, majd énekelek nektek és felteszem. Najó, nem:)
2009. november 22., vasárnap
2009. november 16., hétfő
Őszbe-télbe hajlik
ma az történt, hogy hideg lett. mindenféle előjel és előzetes bejelentés nélkül. ráadásul már nem is hittem, hogy ilyen lehet itt. november 15-én a szokásos ujjatlan póló, november 16-án pedig kénytelen ki-ki előrángatni a kinek-kinek milyen a, de meleg ruháját. ez megér két sort, legyek én az arany közép (bár gyanítom már nem felelek meg a magyar átlagnak, mert kissé átalakul a viszonyrendszerem, de legyen, vagyis legyek). rajtam pulcsi és sál. a sál csak azért mert Balázstól kaptam és hűdeszép, Elena meg is kérdezte bizakodva, hogy ugye itt vettem, mert akkor hátha ő is. az orosz lány félhosszú nadrágban és szandiban jött órára, na ezen azért én is néztem egyet. a mongolok pólóban, semmi extra, ki mer tippelni hány fok van náluk a leghidegebb mongol napjukon az évben? a vietnamiak meg, ez a legfontosabb, ugye? nagykabát, sapka, sál, kesztyű. Sajnos nem tudom hány fok van, majd megnézem a neten, ha erre jár, vagy én arra. de tényleg hideg lett, kiosztották a paplanokat, Balázs itt szunnyad mellettem, alig látszik ki belőle. úgy tűnik a jeges kávék, jeges gyümölcslevek és jeges sörök ideje is lejárt. mi meg pont félidőnél járunk. még egyszer ennyit fogunk itt aludni, mint eddig. egyre-nagyra otthonos. és egyre többen jönnek a szobánkba, csak úgy, de aztán itt-itt ragadnak, hogy hát itt sokkal jobb, majd tovább állnak, mert nem buli szoba. Laura is sokszor átjön olvasni. a sünök mellé pedig került egy alvócica. mondanám, hogy jófej, de fene se tudja, még nem derült ki, folyton alszik.
az is ma történt, hogy először motoroztam, vagyis először nem motorozódtam, hanem én motoroztam. az egyik lengyel lett a tanár, először Balázst próbálta, de az valahogy nem volt jó, én nem voltam ott, nem tudom mi történt, aztán másnap, vagyis ma, megkértem én is, hogy akkor vegyük már át, hogy mi is ez, elméleti és gyakorlati oktatás is szükséges. arra hamar rájöttem, hogy pl. nem tudom, hogy van a váltó angolul, de azt felfogtam, hogy mikor mire érdemes váltani és hogy melyik a fék, melyik a gáz, és hogy a fél lábam legyen lenn a földön, amikor indulok. aztán kiskör az udvaron, kiskör Balázsostul az udvaron (milyen más így, főleg, ha hátul kapaszkodik, ha engem ölel át, az sokkal jobb, akkor csak egy test van), aztán nagykör a sportpálya körül. végülis forgalomba még nem mentem, de teljesen biztonságos érzés vezetni. Baviba motorral kéne menni, kb. hatvan km, az vajon mennyi idő alatt? és egy tank benzin meddig elég?
közben felvettek a filmtekercshez írni, vagyis beválogattak a temérdek jelentkező közül abba a kilencbe, akikkel elkezdenek betanítós mentor rendszerben dolgozni, három hónap próbaidőtartam a kitűzött menet, mostantól. gyorsan írtam egy emailt, hogy a mostantólt lehetne-e februártólra változtatni? remélem igen. közben két újabb cikk a prae-n, a rovatvezető megdicsért értük, hogy na ez az, ilyet még. én meg sok mások kritikáját olvasok és egyre inkább érzem, hogy mi ez. bollywood filmklub is lesz, az tutira februártól, a filmeket meg elkezdem kitalálni, tök lelkesít a téma. és hogyha már filmes hírek egyre, Laura elmondta, hogy a lengyelek elmondták, hogy találtak nagyon jó DVD-ket. már másnap arra tévedtem, haha, és kis nézelődés, kutakodás után egyszercsak ott lapult a táskámban egy Kuroszawa összes, amit egy Lars Von Trier összes, egy Oliver Stone összes - és egy nem mondhatom meg milyen összes, mert ajándék – követett. Az Ingmar, Godard, Hitchcock, Tarkovszkij és Kieslowski kollekciót – egyelőre – a polcon hagytam.
és ma történt még az is, ami nem elhanyagolandó/elhallgatandó, hogy Vietnamban betiltották a facebookot. egyszerűen nem jön be és kész. viszlát facebook! ja, hogy miért? túl sok nem kívánt tartalom jelent meg rajta. a vietnami fiatalok a facebookon élték a fél életüket, szóval most nagy szomorúság van. meg azoknak is, akik oda töltötték fel a fényképeiket az otthonmaradtak számára és találtak kontaktokat egymásfele idegenben. tehát még egyszer: viszlát! viszlát facebook!
2009. november 9., hétfő
- ku-rtí-tan-i a khiónt, nem azért jött, nem arról mesél -
hanemálomszekvenszer
http://dl.dropbox.com/u/1909568/Bala/alomszekvenszed_blogbe.mp3
egyből 1
a mese az kell
mesélem Mirinek,
hogy Andrást nem a zenetudományban, hanem az a másik, a zenészek között mindenki ismeri, gondolok itt a telefonszámcsere-rituáléra
vagyis miegymás [is] – én meg csak a tudom, kikicsoda,
fordítva már „csakk” vaginazamatemlékfoszlány vagyok max egy régi dzsemről.
[Szin csáa, X], DéBé vagyok, szólíthatsz TéPének, az agyad hülye helyein remélek rejleni!
(majd, ha már elfelejtettél, akkor, igen, segítek, nem emlékszel, amikor, így van, jó[csa])
másrészt visszaPesten vagyok.
koncert. hivatalosan The Silver Mt. Zion és After Crying keverék,
utóbbi itt épphogyinkábbnemisfontos, amúgy mindkettőnél izgalmasabb.
2 hangszer + X
egy dob bohreni lassúsággal bekezd,
előtte mégegyiszunk – családommal.
előzőeste talánkoncert is volt, de biztoskoncert előtt is átmegyek,
nézzük mi van! Gödöllő van.
ez aztán az utterly preposterous.
(A: vagyis persze 2007 és 2010 performatív ellent nem mondása 2009-ben.
B: Agyad ban. Nem: idő ban!)
aztán vörözsbor van. meg Betti kis barátnője, aki átszolgáltatja a maradékot.
a dobos [ignácádámra] hasonlít és ásít. netörölj! mert vörösporos a szakálla.
mindennap egy koncert, érzem, és csak a legfontosabbakra megyek el.
2. nem derül ki, hányan vannak, először úgy tűnik, rajta kívül csak egy gitáros veri a taktot a kivetítő szerint egyre öregedő járgányán, pure tapping a pöttyökön
- guitarrig 118.4ba-val széjjeleffektezve.
3. közben fel-felsejlik még egy ember alakja a háttérben, néha úgy érzem, a színfalak mögülről (mondjuk az egyébként funkciótlannak tűnő, bevállalt laptopról) be-beszól.
vagy csak átvitte a színpadra az értelmét, én meg fel-felfogom. konpercepció.
vagy is ő meg nem is vagya.
1. végére az együttes egy darab mold, pudling.
0. felmerül a gyanú, hogy nem is léteznek.
hányan vannak az együttesben és hány útról szól Parmenidész istennője?
másrészt meg ma megpróbáltam kezelésbe vétetni egy bibliai tematikájú térképeket kalibráló programot. a kísérlet sikertelen volt. a notebook szaggatottan fellázadt.
a teljes leállás percei alatt még épp volt alkalmam szemügyre venni a képernyőre azért rákerült default map nagyított változatát.
pont annyira volt magnifico, hogy nem volt támpontom,
és akárhogy is próbáltam kiigazodni a metrális jelölők között,
akribósz kilométerigényem csak nem tudott meghalni.
aki ott marad a koncert után,
talán valami csurran-cseppen.
másrészt meg inkább internetkávézóra hasonlított.
az együttes tagjai
(practice hárman, hogy látszólag elkedvetlenítsem a „2.1.0.”-elmélészeket)
helikoptervezető- és olajfúrótoronyépítészmérnökszimulátorral játszottak,
amiről a kávétlan teremben mindenki tudta, hogy mentálhigiénésen iszonyú súlyos foglalatosság, egyedül drága kisöcsém (formárlisan: Móka) nem akart tudomást venni róla, és mindenkit arról ágált kérdezgetni, hogy akkor most az olajfúrótorony teteje és a helik-koptór („tvisztelés közben szeletelő masina”) minimális repülvényi magassága az akkor végülis „hányméter”, merthogy ő – vallotta be – nem tud kiigazodni azon a sok, vágatokkal teli horizontális és vertikális vonalacskán, amely a képernyő tetején és jobb oldalán található, és annyira erőszakosan sikerült kérdését körbelovagoltatnia a termen, hogy a végén már én sem értettem, hogy akkor most az ott
A: ?„?Confusion is not a kidney stone in my brain,
but we were miscommunicating. Do you feel the same ?”?
B: Musimusi. Misz. Grrrrrr...
Sok hely szóba került. Egymás után kerültek szóba különböző helyek. Először egy hely került szóba, aztán még egy. Utána egy másik. Rendszerint tele voltak, de más próbálna is felmerült. Olykor-olykor. Olykor az árak, hogy csak egyet említsek, olykor a mosdók állapota, hogy mégse. (Mikor már énsemKínában éltünk, és lassan vége volt a reménynek, h)Hirtelen valakinek ötlete támadt. Jó ötlet volt. Konkrét formát öltött, az elmondhatósággal határosan. Eszközkészletében megragadható, közösségiségében közkedvelt, ellentmondást is tűrő, hajthatatlanul memokratikus. És mi éppen erre vágytunk! A vágy és a mi és az ötlet és az ötletgazda személye! Meg a tulaj, aki ismeri. Ahol mindig van hely! Neki mindig. Legalábbis. Ha nincs, akkor szorítanak. Mi meg majd legyünk vele! Mi meg majd vele leszünk. Ti meg majd legyetek velem! Az emlékek kitörlése hosszú és fájdalommentes folyamat. Nem igényel koncentrációt, nincs szüksége fárasztó meditációval eltöltött üres órákra. Egy tányér bableves meg egy karéj sopronisör éveken át megteszi. Hümm. De akkor tényleg legyetek velem! És ne felejtsétek a táskátokat az öletekben tartani! Ott szarkák vannak. Szarházi népség!
„Vélemény?” – mogorvít oda felém.
„Ez elég biztosnak hangzik.” – válaszolok egészségtelenül egészséges hangon.
„Na, ez a baj veletek [értsd: , βροτοὶ = Halandók!], csak az tetszik, ami biztos, mi?” – néz rám életében először. „Csak a tutira mentek, igaz?”
„Nem hagytad, hogy befejezzem.” – szólok rá pimaszul. „Ez elég biztosnak hangzik, úgyhogy én nem megyek.”
Felveszem hétplusszegypróbás hátizsákom és kezet fogok vele.
Mosolyog.
Azzal a kérdéssel kelek, hogy miért kellett „„nagyot” mondani” ehhez a mosolyhoz?
Mi ez a „nagyotmondás”, és miért van rá szükségem?
Köszönöm kérdésem, és köszönöm, hogy megoszthattam Önnel/Veled.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)